Aki kicsit jobban ismer engem, az tudhatja, hogy az FPS játékok mellett (itt főleg a CS-CoD-BF játékokra kell gondolni) régóta nagy híve vagyok az Assassin's Creed szériának. Régebben még a GTA játékokat is kipróbáltam, a sand-box élmény miatt, ami az AC sorozatban szerencsére bőven jelen van. Pontosan mit is szeretek ezekben a játékokban, illetve milyen problémáim vannak velük? A következő sorokból kiderül!
Mi fog meg leginkább ezekben a játékokban? Nehéz lenne megmondani, mert igazából a pozitív tulajdonságok együttvéve. Szeretem a történetüket. Még a modern kori szálat is, bár az tényleg kicsit erőltetett, mégis ad egy kis plusz történetet az Animusban lévő cselekménykehez. Emellett a látványvilág sem rossz, sőt! Igaz a legutóbbi két AC-nál, pontosabban a Unity-nél és a Syndicate-nél már a látvány adott, hogy manapság csúnya játékokat nemigazán lehet kiadni, bár akarnak fejlesztő cégek ahol mégis komoly kihívást jelent ez. Ami igazán gond lehet, hogy nagyon erős gép kell hozzá, leginkább videó-kártya, hogy jól és szépen fussanak. De inkább menjünk sorban: kezdjük sorrendben a bemutatást és a kritikákat. Természetesen az első résszel kezdem:
A történet két részre osztódik: a modern korban Desmondot irányítjuk, ahol is lényegében kihasználnak minket a templomosok, hogy megtudhassák a genetikai memóriánkból, hogy hol is találhatóak az Éden darabkái. Ez miatt kerülünk vissza 1191-be Altair testébe, ahol is zajlik az izgalmasabb történet. Elhamarkodott és önfejű döntésünk miatt megütjük a bokánkat és a Mesterünk lefokoz minket (a legjobb harcosát) olyan szintre, mintha csak most léptünk volna be a testvériségbe. Aztán megkapjuk a küldetést: 9 személyt kell likvidálni. miután ez megtörtént, kiderül, hogy a Mesterünk Al-Mualim becsapott és kihasznált csak minket.
A történet szerintem jó, a karakterek kidolgozásával sincs sok problémám, de azért érződik, hogy annyira messzire még nem mertek elmenni a Ubisoft-nál, hiszem ez volt az első játék. Grafikailag jól optimalizált, gyengébb gépeken is jól fut. Nyilván nem 15-20 éves gépekre gondolok itt.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nagyon kevés a lehetőségünk. A városokban sétálni és mindenféle apróságot csinálni nemigazán lehet. Lényegében csak a story van, egy kis szabad járással. Így is élvezhető a játék de azért egy Unity-féle szabadságérzet után kissé kiábrándító. A falakon lévő mozgás-ugrás pedig szintén kezdetleges. Egy "profi" orvgyilkostól akinek a falakon mászás-ugrás az egyik legnagyobb szakterülete, de nem képes sem gyorsan meg ügyesebben mászni.. hát..
Összességében egy nagyon jó játéknak tartom, már csak az irányt is, hogy a Ubisoft erre indult el már 9 évvel ezelőtt. Aki nem próbálta ki, annak csak ajánlani tudom. Egyszer megéri végig játszani.
Assassin's Creed II. (2009).
A játék Animusban történő cselekménye az olasz reneszánszba kalauzolja el a játékosokat. Ezio korábban megismert családja (AC Lineage) lesz a kiindulópont. Apánkat megölik, ennek köszönhetően pedig Ezio Auditore da Firenze elindul az orvgyilkosok ösvényén, hogy bosszút állhasson. Összességében a cselekmény nagyon jó, a történek és a karakterek mind összhangban vannak. Nagyszerű lett! Hibája a játéknak talán annyi, hogy a lehető legjobban megpróbáltak az első részre hagyatkozni, ezért csak néhány változtatás van, amik egyébként rendkívül jók. A játékba bekerült a pénz használata, ami hozzásegít a jobb fegyverekhez, ruházathoz, stb. Emellett a lőfegyver alkalmazása is nagyszerű, amit majd a kedves Leonardo da Vinci fog nekünk elkészíteni. méghozzá mindkét karhoz (Dual Hidden Blade). A modern kori szál pedig ismét Desmond körül forog..
Összességében ez is egy fantasztikus játék lett, méghozzá olyannyira, hogy bőven maga mögé utasította az első részt, legalább is mindenhol ezt látni. És tényleg így van. Akit egy kicsit is érdekel ez a Templomos-Asszaszin szembenállás, annak lényegében kötelező játszania a játékkal. Magukat a karaktereket be sem mutattam, de a leglényegesebbek mindig a főszereplők. Az előző játékban Altair, aki elszánt és minden megtesz a becsülete helyreállításához, ami sikerül is neki természetesen. A második részben viszont Ezio rendkívül eltér. Lényegében csak a bosszú és a nők hajtják.
Assassin's Creed: Brotherhood (2010)
Az AC Brotherhood története pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész (ACII) abbamaradt. Éppen visszatértünk Monteriggioni-ba, amikor is Cezare Borgia megtámad minket, és Mario barátunkat a szemünk láttára megöli. El kell menekülnünk, méghozzá Rómába, ahol is a játék során tevékenykedni fogunk: megállítjuk a Borgia uralmat és felszabadítjuk Rómát. A karakterek nem sokat változtak az előző részhez képest. A játékmenet kibővült néhány aprósággal, melyek közül a testvériség Felépítése a legizgalmasabb. Toborozhatunk magunk mellé orvgyilkosokat, leginkább megmentéssel, akiket utána küldetésekkel tudunk fejleszteni. Ez jól fog jönni, ha valamiért közelharcban van szükségünk rájuk, így nem fognak meghalni az első csapástól. Emellett pedig a távolból is tudnak segíteni nekünk nagyobb csoportokat megölni nyilak segítségével (Arrow Storm). A játék végére megkaparintjuk az Éden Almáját, ami segítségünkre is lesz, amikor épp azzal kell legyőznünk a ránk támadó ellenfeleket.
Mit is mondhatnék: ajánlom a játékot! :)
Nem hiszem, hogy akik egyszer is végig játszották, és szeretik a szériát, azoknak gondjuk lenne ezzel a résszel. Ugorjunk egy kicsit előre az időben, de csak pár évtizedet Ezio legújabb kalandjaihoz:
Assassin's Creed: Revelations (2011)
Sokaknak úgy tűnhet, hogy a Ubisoft is azt csinálja, amit az Activision a Call of Duty szériával: minden évben egy új rész. Ez kissé kiábrándító lehet, hiszen olyan hatást kelt, mintha gyártósoron jönnének ezek a játékok, emiatt pedig bajok lehetnek velük. Például, hogy egyre több a bug, nem jól kitalált a történet, nincs mit fejleszteni benne stb. Hozzá kell tennem, hogy a játékot nem játszottam végig, csak bele kezdtem, ezért nem tudom pontosan mi is lesz a vége a történetnek. De ami szerencsére bekerült, az a történet alapján keresett kulcsok, amelyek segítségével újra irányíthatjuk Altair-t, és megtudhatunk róla újabb és újabb dolgokat. Ezzel jobban árnyalni kívánták az első részben elég gyatrán bemutatott karaktert. Érződik azért, hogy Ezio már nem volt elég még egy játékhoz, de ezzel a megoldással úgy vélem kellően fel tudták kelteni a játékosok érdeklődését. A tartózkodásunk helyszíne Konstantinápoly lesz, ami ismét hatalmas. Ezt a játékot is ajánlom kipróbálásra ki nem játszott volna vele, de a legizgalmasabb AC játékok, legalább is történetileg csak a következő évtől jelentek meg, melyekről a következő bejegyzésben olvashattok!
Assassin's Creed II. (2009).
A játék Animusban történő cselekménye az olasz reneszánszba kalauzolja el a játékosokat. Ezio korábban megismert családja (AC Lineage) lesz a kiindulópont. Apánkat megölik, ennek köszönhetően pedig Ezio Auditore da Firenze elindul az orvgyilkosok ösvényén, hogy bosszút állhasson. Összességében a cselekmény nagyon jó, a történek és a karakterek mind összhangban vannak. Nagyszerű lett! Hibája a játéknak talán annyi, hogy a lehető legjobban megpróbáltak az első részre hagyatkozni, ezért csak néhány változtatás van, amik egyébként rendkívül jók. A játékba bekerült a pénz használata, ami hozzásegít a jobb fegyverekhez, ruházathoz, stb. Emellett a lőfegyver alkalmazása is nagyszerű, amit majd a kedves Leonardo da Vinci fog nekünk elkészíteni. méghozzá mindkét karhoz (Dual Hidden Blade). A modern kori szál pedig ismét Desmond körül forog..Összességében ez is egy fantasztikus játék lett, méghozzá olyannyira, hogy bőven maga mögé utasította az első részt, legalább is mindenhol ezt látni. És tényleg így van. Akit egy kicsit is érdekel ez a Templomos-Asszaszin szembenállás, annak lényegében kötelező játszania a játékkal. Magukat a karaktereket be sem mutattam, de a leglényegesebbek mindig a főszereplők. Az előző játékban Altair, aki elszánt és minden megtesz a becsülete helyreállításához, ami sikerül is neki természetesen. A második részben viszont Ezio rendkívül eltér. Lényegében csak a bosszú és a nők hajtják.
Assassin's Creed: Brotherhood (2010)
Az AC Brotherhood története pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész (ACII) abbamaradt. Éppen visszatértünk Monteriggioni-ba, amikor is Cezare Borgia megtámad minket, és Mario barátunkat a szemünk láttára megöli. El kell menekülnünk, méghozzá Rómába, ahol is a játék során tevékenykedni fogunk: megállítjuk a Borgia uralmat és felszabadítjuk Rómát. A karakterek nem sokat változtak az előző részhez képest. A játékmenet kibővült néhány aprósággal, melyek közül a testvériség Felépítése a legizgalmasabb. Toborozhatunk magunk mellé orvgyilkosokat, leginkább megmentéssel, akiket utána küldetésekkel tudunk fejleszteni. Ez jól fog jönni, ha valamiért közelharcban van szükségünk rájuk, így nem fognak meghalni az első csapástól. Emellett pedig a távolból is tudnak segíteni nekünk nagyobb csoportokat megölni nyilak segítségével (Arrow Storm). A játék végére megkaparintjuk az Éden Almáját, ami segítségünkre is lesz, amikor épp azzal kell legyőznünk a ránk támadó ellenfeleket.
Mit is mondhatnék: ajánlom a játékot! :)
Nem hiszem, hogy akik egyszer is végig játszották, és szeretik a szériát, azoknak gondjuk lenne ezzel a résszel. Ugorjunk egy kicsit előre az időben, de csak pár évtizedet Ezio legújabb kalandjaihoz:
Assassin's Creed: Revelations (2011)
Sokaknak úgy tűnhet, hogy a Ubisoft is azt csinálja, amit az Activision a Call of Duty szériával: minden évben egy új rész. Ez kissé kiábrándító lehet, hiszen olyan hatást kelt, mintha gyártósoron jönnének ezek a játékok, emiatt pedig bajok lehetnek velük. Például, hogy egyre több a bug, nem jól kitalált a történet, nincs mit fejleszteni benne stb. Hozzá kell tennem, hogy a játékot nem játszottam végig, csak bele kezdtem, ezért nem tudom pontosan mi is lesz a vége a történetnek. De ami szerencsére bekerült, az a történet alapján keresett kulcsok, amelyek segítségével újra irányíthatjuk Altair-t, és megtudhatunk róla újabb és újabb dolgokat. Ezzel jobban árnyalni kívánták az első részben elég gyatrán bemutatott karaktert. Érződik azért, hogy Ezio már nem volt elég még egy játékhoz, de ezzel a megoldással úgy vélem kellően fel tudták kelteni a játékosok érdeklődését. A tartózkodásunk helyszíne Konstantinápoly lesz, ami ismét hatalmas. Ezt a játékot is ajánlom kipróbálásra ki nem játszott volna vele, de a legizgalmasabb AC játékok, legalább is történetileg csak a következő évtől jelentek meg, melyekről a következő bejegyzésben olvashattok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése